Az első bejegyzésemben a kommentek között fel lehet fedezni egy-egy utalást arra, hogy ki és mit lopott. Hát igen megesik a reklámszakmában, hogy egy külföldi ötletet átimportálunk magyar földre és lesz belőle valami. De például mondhatnánk az iwiw-et is, ami másolja a facebookot, bár kevés sikerrel.

Visszatérve. A külföldi minta nyúlásának több oka is lehet:

1: A megrendelő konkrét elképzeléssel érkezik, mutat egy-két videót vagy printet és azt mondja, hogy olyat szeretne. Ilyenkor lehet győzködni, de ha begyepesedett, akkor bukta az egész. Volt nekem is olyan ügyfelem, ai hozott egy vicces spotot, és mondta, hogy legyen hasonló. Ötleteltünk, rommá nevettük magunkat, olyan jó helyzetkomikumra alapuló jeleneteket írtunk, de nem kellett. Szinte ugyanazt másoltuk le, mint a reklámban látott. Itt hiába a kreativitás, az ügyfél a hülye.

2. Külföldön már bevált. Mondhatnék itt Soproni sör  reklámot, ami felzúdulást keltett nem is olyan régen. Valakinek bejött, valakinek nem. Ez szerintem egy jó adaptáció, bár a Soproni nem tudom, hogy kész koncepcióval jött, de akkor is értékelendő, hogy mégis magyarosch dolgokat raktak bele, amiről így vagy úgy eszünkbe jut, hogy ez is magyar.

3. Időhiány vagy lustaság. Na ilyenkor születnek a legnagyobb nyúlások, amire nincs mentség. Láttam már nem egy-két kreatívigazgatót, aki a nagy hajtásban csak annyit mondott, hogy nézzétek meg ezt és ezt, az a cég valami hasonló területen dolgozik, legyen olyxn a reklám. Van itthon a reklámszakmában pár ember, akiről mindenki tudja, hogy szeret belenézni a külföldi trendekbe...

4. No és van a véletlen. Mikor egy hazai reklám hasonlít valami külföldire, de az alkotók nem is hallottak róla. vagy ezt mondják...

Szerintem a jó és működő dolgokat átvenni nem bűn, viszont ha van jobb, akkor a kreativitást visszaszorítani igen.

Sztereotípiák vannak és lesznek. Ez nagymértékben igaz a reklámszakmában dolgozókra is. Ki ne ismerné a szétesett kreatívot, aki pár füvescigi után jó szlogeneket gyárt még a leggagyibb terméknek is, no persze nem úgy, mint az Auchan újság szerkesztői :D

Na meg ugye a grafikus, aki inkább művészlélek, és szívesen mereng, amikor éppen nem vért izzad túlórában és mindenfélét vizualizál és szidja a főnököt, hogy 2 óra alatt hogy csináljon meg egy plakátot a Cukroslé üdítőnek, ha még a tegnapi benzinkutas szórólapot sem csinálta meg.

No és az accountokról is megvan a véleménye sokaknak, akik inkább simulékonyak,  az ügyfél érdekeit/akaratát tartják szem előtt, és ha az hülyeséget mond, akkor is inkább ráhagyják. Viszont a másik oldalon folyamatosan zaklatják a kreatívokat, hogy ez nem így van, ez úgy és legyél má' kész léccilécci!

Itt fűzöm hozzá, hogy sokszor van, hogy az ügyfél nagyon hülye. Bejött neki a biznisz, aztán azt hiszi, hogy ért a marketinghez. "Hát veszik ezt, akko' meg adjunk nekik weboldalt, amin fennvan, hogy mi mennyi és hol". És nekik nehéz megmagyarázni, hogy ma már nem elég. Online ügyfélszolgálat, FAQ, keresőoptimalizálás, plussz információk, kedvezmény stb..De neki elég a fapados, no meg a banneres hirdetés valami nagy portálon.

A kreatív igazgató vagy creative director is egykor kreatív volt, csak mára feljebb lépdelt és nem képes elfogadni, hogy másnak is lehetnek jó ötletei, így mindig konfliktusba keveredik a beosztottakkal.

Aztán persze ott van a menedzsment, akik éttermekbe járnak tárgyalni, este valami trendi helyen bebasznak és ismeretségeket kötnek, hátha meglesz a következő páciens, aki rászorul egy reklámkampányra.

No és persze mindenki az übertrendi Mac-eket használja. Ami nem rossz, viszont ugyanazért erősebb gépet is lehet venni stb...pro és kontra. A reklámosokat behülyítette a sznobmarketing. És ha egy reklámos válaszút elé kerül, akkor csakis Apple, és iPhone, mert a Gézának is az van, bár ő ajándékba kapta, meg hogy villogjon, de a Sziszi is vett, és nagyon jó, sőt twitterezni is lehet. Más nem is jó nekik.

És a reklámiparban tevékenykedő nőkről is van kialakult kép, két szóval: hülye sznobok. Ezt hallottam, ne engem kövezzetek meg. Vannak köztük jó fejek is.

De erről máskor, másképpen.